TILOS VAGY NEM TILOS? MIT EHETÜNK ÉS MIT NEM? EZ ITT A KÉRDÉS

Az életünket elárasztó diéták – célozzák azok akár fogyási, akár egészséges táplálkozási szándékainkat – jellemzően tartalmaznak valamiféle tiltást. Pl.: ne együnk fehér lisztet, cukrot, kenyeret, tejet, dinnyét, banánt, tésztát, krumplit – és még hosszan sorolhatnánk.

De vajon tényleg vannak olyan ételek, amiket TILOS ennünk? Vannak “rossz”/kerülendő alapanyagok?

Az elején mindjárt szögezzük le, hogy bizonyos krónikus betegségek (pl. táplálékallergiák, -intoleranciák, különleges anyagcserebetegségek) esetén igen, vannak az étrendből 100%-ban eliminálandó alapanyagok. Legegyszerűbb példa erre pl. cöliákiában muszáj minden gluténtartalmú alapanyagot elhagyni, tojásallergiában mindent, ami tartalmaz tojást.

Ha azonban nem áll fenn ilyen, az étrendet szigorúan korlátozandó krónikus betegség (és ez a gyakoribb, bárki is gondol mást), akkor nem szükséges egyes alapanyagok teljes kihagyása az étrendből. Nincs olyan szempontrendszer, ami alapján az élelmiszereket “jó” vagy “rossz” kategóriákba lehet sorolni, ami miatt egyes élelmiszereket démonizálnunk kellene.

Annak eldöntésére, hogy mit eszünk, és mit nem, alapvetően az alábbiakat érdemes szerintem mérlegelni.

Az ízlés

Nem mehetünk el szó nélkül az ízlés kérdése mellett. Hiszen hiába javasoljuk valakinek, hogy csirkehúst egyen csirkehússal, ha ő azt ki nem állhatja. Akkor lehet, hogy ideig-óráig “szót fogad”, de nem fog a mi kedvünkért csirkehúst enni – és nem benne van a hiba, ha mi ezt tovább erőltetjük. Ugyanakkor érdemes átbeszélni, hogy biztos, hogy nincs-e olyan csirkehúsrész, amit mégis elfogyaszt (nehogy azt higgye, hogy csak natúr csirkemellet ehetne), illetve nincs-e olyan elkészítési mód, amivel nincs problémája. Ha ezek feltérképezés után is kiesik a csirkehús az étrendből, akkor kell találni más alternatívákat a húsfajták közül.

Azonban az ízlés kérdése nem egyenlő a válogatóssággal. Ha valakinek nem változatos az étrendje, mert esetleg nem adódott az életében olyan helyzet, hogy többféle alapanyagot megismerjen, ha eleve elzárkózik egy-egy élelmiszercsoporttól – akkor ott energiát kell fektetni a nyitottság növelésére. Tipikus példája ennek, amikor valakitől azt hallom, hogy: “Én nem szeretem a zöldségeket.” Ezt sosem értettem igazán – rengetegféle zöldség van a piacon, különösen így szezonban – kizárt, hogy egyiket se szeretné. Az lehet, hogy nem próbálkozott elég sok zöldséggel, és többféle elkészítési móddal, fűszerezéssel. Mert lehet, hogy valaki nem szereti a levesben főtt sárgarépát, de a sütőben sült, fűszeres sárgarépakockát már szívesen enné a köret részeként.

Az egészségünkre való hatás

Szerintem az alapanyagokat, élelmiszereket leginkább az egészségünkre való hatás szempontjából érdemes megismerni. Fontos, hogy MINDIG hiteles forrásokból tájékozódjunk, ne higgyünk el mindent, amit az interneten olvasunk. Mindig keressük az információ alapját: lehetőleg a megfelelő végzettségű szakembertől (pl. élelmiszerekkel kapcsolatos kérdésekben dietetikus, élelmiszermérnök) származó ismeretekkel foglalkozzunk csak. Az önjelölt táplálkozási szakértők, természetgyógyászoktól, megfelelő végzettség nélküli újságíróktól származó információknak fenntartásokkal, a név nélkül megjelenített cikkek tartalmának ne adjunk hitelt.

Hogyan alkalmazhatjuk ezt a gyakorlatban?

Ha tisztában vagyunk egy élelmiszercsoport tápanyagtartalmával és ehhez kapcsolódóan egészségünkre való hatásával, akkor fogjuk tudni elhelyezni a saját étrendünkben. Legegyszerűbben ezt talán egy példán keresztül lehet elmagyarázni, úgyhogy lássuk mondjuk a sajtok helyét az étrendünkben.

A sajtokról általánosságban azt érdemes tudni, hogy van fehérje- és zsírtartalmuk, ez utóbbi tipikusan telített zsírsavat jelent, szénhidráttartalmuk elenyésző, gazdagok kalciumban.

 Miket kell végiggondolnunk a sajtokkal kapcsolatban?

A sajtok teljes értékű fehérje- és kalciumtartalma fontos tényező, ezek egyértelműen indokolják helyüket a kiegyensúlyozott étrendben. 

Kalciumtartalmuk értékes tápanyagforrás pl. várandósság, szoptatás idején.

  • A sajtok zsírtartalma a konkrét termék jellegének függvénye. Egy kemény sajt magasabb zsírtartalmú lesz, mint a friss sajtok. Ha tehát számunkra fontos, hogy csökkentsük a zsírbevitelünket, akkor sajtok közül keressük azokat, amelyek alacsonyabb zsírtartalmúak (pl. mozzarella, light sajtok stb.). Ha azonban “gyengénk” a lágy camembert (vagy más, magasabb zsírtartalmú sajt), akkor erről sem kell lemondanunk, azaz nem “tilos”, csak fogyasszuk ritkábban, alkalomszerűen. Alapvetően a telítettzsírsav-bevitel csökkentése gyakorlatilag mindannyiunk érdeke, hiszen ennek túlzott fogyasztása a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát növeli – tehát a fenti gondolatmenet bárkinek követhető, nem csak azoknak, akik pl. fogyni szeretnének.
  • Ugyanezen gondolatmenet mentén haladjunk akkor is, ha pl. a napi energiabevitelünket szeretnénk csökkenteni. Válasszuk az alacsonyabb energiatartalmú termékeket a gyakoribb fogyasztásra, és hagyjuk meg a különlegességeket a különleges alkalmakra. Tehát a “fogyókúra esetén tilos a sajt” állításnak ne dőljünk be. (Ugyanezen analógia mentén igaz ez a kenyérre/tésztára/krumplira is.)
  • Ha tejfehérje-allergiával élünk, akkor nem fogjuk tudni a sajtot sehogysem beilleszteni az étrendünkbe, ha pedig laktózérzékenyek vagyunk, akkor választhatjuk a laktózmentes termékeket, illetve egyéni toleranciaszintünk szerint.
  • A sajtok jellemzően magas sótartalmúak is – ez egy újabb korlátozó tényező lehet bizonyos betegségek esetén (pl. magasvérnyomás-, vesebetegség).

Ebből a példából látszik, hogy egy-egy alapanyagot nem lehet, nem szabad kizárólag egy tulajdonsága alapján megítélni. Meg kell ismerni az “értékeit” és az alapján beilleszteni a saját étrendünkbe.

ALSAD tipp:

Az ALSAD minden olyan étel-és alapanyagfajtáról részletes információt nyújt, amely szerepel az adatbázisaiban. Tartalmazza az adott étel vagy alapanyag tápanyagtartalmát: a fehérje, szénhidrát és zsírtartalomra vonatkozó adatokat. Emellett megtaláljuk azt is, kiválthat-e közismerten allergiát, illetve mennyit tartalmaz a kevésbé ismert mikrotápanyagok közül: foszfor, nátrium, kálium vagy kalcium.

Ezek szerepét a SAJÁT táplálkozásunkban nem nekünk kell egyedül tudományos tanulmányokból meghatározni: a diétás céljaink és egészségi állapotunk adatai alapján az ALSAD „tudni” fogja. Ezt egészíti ki egyéni ízlésünk vagy ételérzékenységünk adatai. Az alkalmazás abból is tanul idővel, korábban milyen ételféleségeket választottunk szívesen, vagy értékeltünk kevésbé pozitívan. De figyelem: ha az orvosi előírások nem tiltják, hatalmunkban áll változtatni.  Ha megkedvelünk egy-egy újdonságot, az ALSAD „megtanulja” ezeket a változásokat is, és az időközben kipróbált új receptek is az ajánlások közé kerülhetnek.

Bodon Judit dietetikus

2021.05.31.

Share This