A rendszeres sport az egészségmegőrző életmód szerves része. Azok, akik elkezdik, bár talán kezdetben nehézségekbe ütköznek, végül nem is tudnának e nélkül élni. Vajon mennyiben változtatja meg a sok mozgás a mindennapi étrendünket?
Számos tévhit kering még mindig a köztudatban a sporttáplálkozással kapcsolatban. Rögtön az elején érdemes tisztázni, hogy valójában ez egy gyűjtőfogalom. Valójában inkább sportágspecifikus táplálkozásról érdemes beszélni, mivel sportáganként eltérők lehetnek a táplálkozási javaslatok. A konkrét étrend összeállítását nagyban befolyásolja még számos egyéb tényező is. Például a sport intenzitása, rendszeressége, gyakorisága, időtartama, a sportoló egyéni fizikai adottságai, az aktuális egészségi állapota, az esetleges gyógyszerszedése is. Emiatt amikor a sporttáplálkozást említjük, elsősorban az általánosságokra lehet csak kitérni.
Melyek a leggyakoribb tévhitek?
„A sportolóknak rengeteg fehérjére van szüksége.”
Nem feltétlenül, sőt. Az átlagos fizikai aktivitású, jellemzően ülő életmódot követő egyéni napi átlagos fehérjeszükségletéhez (kb. 0,8 gramm/testtömegkilogramm) a sportolóké (sportágtól függően) nem többszöröse, bár valamivel nagyobb (1,2-1,4, esetleg 1,4-1,7 g/ttkg). Az erőnléti sportok, például súlyemelés, birkózás esetén természetesen nagyobb, mint mondjuk egy futóé. Hiszen a különféle sportokhoz más-más testalkat és testösszetétel számít ideálisnak, így az izomtömeg is eltérő. A fehérjék a legfontosabb izomépítő tápanyagaink, ezt már általános iskolában megtanuljuk. Ugyanakkor pusztán attól, hogy valaki több fehérjét fogyaszt (például a napjainkban népszerű fehérjeporok, -szeletek formájában is akár), még nem lesz azonnal izmosabb is. Ehhez szükséges az is, hogy megdolgoztassa az izmait, tehát mozogjon, sportoljon, de ehhez elegendő energiát is fogyasszon, ami a fehérje mellett inkább a szénhidrátokból származik. Vagyis például a hús, sajt, túró, tojás, hal mellé rizs, tészta, egyéb gabonák, burgonya, hüvelyesek, zöldségek, gyümölcsök is dukálnak, megfelelő arányban.
„Aki sportol, annak sok étrend-kiegészítőt kell szednie.”
Aki hobby szinten, a szabadidejében sportol, tehát nem versenyszerűen edz, annak a kiegyensúlyozott, vegyes, szélsőségektől mentes étrend elegendő tápanyagot, vitamint, ásványi anyagot biztosít (kivételt talán az őszi-téli időszak jelent a D-vitamint tekintetében). Így nincs szükséges cél nélkül, össze-vissza, zömmel megadózisokban szedett étrend-kiegészítőkre. Ezektől nem feltétlenül javul a sportteljesítménye. Érdemes inkább orvossal, dietetikussal egyeztetve az egyéni étrend, életmód és fizikai aktivitás tükrében dönteni arról, mi az, amit a normál étrenddel nem tud elfogyasztani az illető, s emiatt külsőleg pótlandó.
„Aki sportol, az csak csirkét ehet rizzsel.”
Gyakori és szinte kiirthatatlan tévhit, ami a testépítők köréből ered. A hátterében az áll, hogy a csirke a legsoványabb hús, s egyben kiváló fehérjeforrás, míg a fehérrizs is könnyen emészthető, sok energiát szolgáltató szénhidrátforrás. Azonban ez még kevés, mivel rostokban, vitaminokban, antioxidánsokban, ásványi anyagokban még ez együtt is egy igen szegényes és egyoldalú étkezést jelent. A sportolóknak is alapvetően az általános, egészségmegőrző táplálkozás alapelveit javasolt követniük, amit az OKOSTÁNYÉR mutat be leginkább. A kulcs a változatosság, kiegyensúlyozottság.
Mielőtt valaki, az addigi inaktív életmódja után sportolni kezdene, érdemes előtte egy alapos orvosi kivizsgáláson és mozgásszervi állapotfelmérésen részt vennie, hogy kiderüljön, hogy milyen sportág, milyen intenzitással javasolt a számára. A sporthoz illeszkedő étrend összeállításához pedig kérhetjük sportdietetikus, ill. sport-specifikus dietetikus segítségét is.
Schmidt Judit dietetikus (Youteefool)
2021.12.28.
